A böjtölés legnyilvánvalóbb haszna az, hogy segít a fogyásban és a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében. Emellett azonban számos további előnnyel is jár, beleértve az autofágiát (a sejtek megtisztulásának folyamatát), a lipolízist (a zsírégetést), az anti-aging hatásokat és az idegrendszeri hasznokat. Magyarán szólva a böjt hozzájárul ahhoz, hogy az agy jobban működjön, és a test fiatalabb maradjon.
Az agyműködés felturbózása
A súlyos kalóriamegvonásra az emlősök általában azzal reagálnak, hogy csökkentik a szerveik méretét. Ez alól két kivétel létezik: az agy, és hímek esetében a herék. A reproduktív funkció a faj szaporodásának érdekében őrződik meg, ám a kognitív funkció ugyanilyen fontos, és a többi szerv rovására is fennmarad.
Evolúciós szemszögből nézve ez sok szempontból okos döntés. Tegyük fel, hogy kevés az élelem, és nehéz is ráakadni. Ha az agyműködés hanyatlani kezdene, akkor a beálló mentális köd még nehezebbé tenné az élelem megtalálását. Ezzel veszendőbe menne az agyunk ereje, az egyik fő előnyünk a természet világában.
Kalóriamegvonás esetén tehát valójában az történik, hogy az agy fenntartja, sőt, még fokozza is a képességeit. Laura Hillenbrand bestseller könyve, a Rendíthetetlen (Unbroken) az amerikai hadifoglyoknak a második világháború alatt a japán fogságban szerzett tapasztalatait írja le. A rendkívüli éhezés során a hadifoglyok meghökkentő mentális tisztaságot éltek át, amelyről ők maguk is felismerték, hogy az éhezésnek köszönhető. Az egyik férfi képes volt megtanulni norvégul mindössze egy hét alatt. Egy másik azt mesélte el, hogyan idézett fel és „olvasott el” egész könyveket emlékezetből.
A többi emlőshöz hasonlóan az emberek agytevékenysége is fokozódik, ha éhesek, és alábbhagy, ha teli a gyomruk. Mindannyian átéltük már a „kajakómát” – jusson csak eszedbe, hogy érzed magad egy bőséges hálaadás napi vacsora után, amiben a pulyka és a tökös pite is szerepel. Vág az agyad, mint a borotva? Vagy sötét vagy, mint az éjszaka? A közhiedelemmel ellentétben nem a pulykában lévő triptofán okozza az étkezés utáni bódultságot – igazából a pulykahúsban pontosan ugyanannyi a triptofán, mint bármely más szárnyas húsában. Az ok egyszerűen az elfogyasztott irdatlan mennyiségű étel. Miközben egyre több vér áramlik az emésztőszervekbe, hogy feldolgozza azt a pulykát meg pitét, egyre kevesebb vér jut az agynak. Egy ilyen bőséges étkezés után az egyetlen szellemi tevékenység, amire képesek vagyunk, hogy heverünk a kanapén, és focimeccset nézünk.
„58 éves nő vagyok. Szinte mindennap alkalmazom az időszakos böjtöt 16–18 órán át. Azt tapasztalom, hogy ha böjtös időszakban megyek edzeni, több energiával végzem a gyakorlatokat. A mentális tisztaságom is erősebb.”
Diane Z., Chicago, Illinois
És mi a helyzet az ellenkező esetben? Idézz fel egy olyan helyzetet, amikor nagyon, nagyon éhes voltál. Fáradtnak és renyhének érezted magad? Kétlem. Valószínűleg szuperéber voltál, az érzékszerveid élesek, mint a kés. Élelemhiány esetén a mentálisan kiélesedett és fizikailag mozgékony állatok egyértelmű előnyt élveznek, ha a túlélés a cél. Ha egyetlen kihagyott étkezés csökkentette volna az energiánkat és a mentális élességünket, még nehezebben találtunk volna élelmet, ezzel még tovább növelve annak a valószínűségét, hogy éhezni fogunk, és ez az ördögi kör végül halálhoz vezetett volna. Természetesen nem ez történik. Az őskorban élt elődeink ébersége és aktivitása fokozódott, ha éhesek voltak, hogy rá tudjanak találni a következő adag ennivalójukra – és ugyanez történik velünk is.
Még a nyelvünk is visszatükrözi az éhség és a mentális élesség közötti összefüggést. Ha azt mondjuk, éhezünk valamire – hataloméhség, figyeleméhség formájában –, vajon akkor ez azt jelenti, hogy lusták és tompák vagyunk? Nem. Azt jelenti, hogy készen állunk arra, hogy bármikor akcióba lendüljünk. A böjt és az éhség energiával tölt fel minket, és aktivizál, hogy a célunk felé haladjunk, minden ellenkező híreszteléssel és tévhittel szemben.
A mentális élességet és a böjtöt vizsgáló egyik tanulmányban a mért tényezők – köztük a fenntartott figyelem, a figyelem összpontosítása, az egyszerű reakcióidő és az azonnali emlékezet – egyikénél sem találtak károsodást. Egy másik vizsgálat kétnapnyi, szinte teljes kalóriamegvonás után nem talált a kognitív teljesítményre, az aktivitásra, az alvásra és a kedélyállapotra gyakorolt káros hatást.
„Fél évig csináltam a váltott napi böjtöt, és néha beiktattam 1–5 napos böjtöket. Az első nap a legnehezebb, de a böjti napokon annyira koncentrált vagyok, hogy megéri!”
Scott, J., Minneapolis
Ez történik az agyunkkal, amikor böjtölünk. De a böjt neurológiai haszna nem korlátozódik azokra az időszakokra, amikor valóban lemondunk az evésről. Állatkísérletek azt mutatják, hogy a böjt figyelemre méltóan ígéretes terápiás eszköz. Az időszakos böjtre fogott idősödő patkányoknál szembetűnő módon javult a mozgáskoordináció, az észlelés, a tanulás és az emlékezet. Érdekes módon az agyi kapcsolatok és az őssejtekből képződött új idegsejtek növekedése is fokozódott. A BDNF (Brain-Derived Neurotrophic Factor) nevű agyi eredetű növekedési fehérjéről, amelyik segíti az idegsejtek növekedését, és fontos szerepet játszik a hosszú távú emlékezetben, azt feltételezik, hogy neki lehet köszönhető néhány ilyen hasznos következmény. Állatokban mind a böjt, mind a testmozgás szignifikáns módon fokozza a hasznos BDNF-hatásokat az agy több területén.
A normál egerekkel összehasonlítva az időszakos böjtre fogott egereknél kevesebb életkorral összefüggő idegsejtromlás és Alzheimer-kórra, Parkinson-kórra és Huntington-kórra utaló tünet mutatkozott.
Az emberekkel végzett kalóriacsökkentéses vizsgálatok hasonló hasznos idegrendszeri változásokat találtak – és mivel a böjt nyilvánvalóan csökkenti a kalóriákat, olyan terület ez, ahol a böjtölés és a kalóriacsökkentés ugyanolyan előnyökkel jár. 30 százalékos kalóriacsökkentés esetén az emlékezet jelentős mértékben javult, és az agy szinaptikus és elektromos aktivitása fokozódott.
Ráadásul az inzulin fordított arányban áll az emlékezettel – mármint minél alacsonyabb az inzulinszint, annál inkább javul az emlékezet. Az érem másik oldala, hogy a magasabb testtömegindex összefüggésbe hozható a mentális képességek hanyatlásával, és a figyelemért, az összpontosításért, az érvelésért és az összetettebb, absztrakt gondolkodásért felelős agyterületek romló vérellátásával. A böjtölés tehát két módon biztosít idegrendszeri előnyöket: csökkenti az inzulinszintet, és egyenletes, tartós fogyáshoz vezet.
Az öregedés lassulása
Amikor veszel egy új autót, minden remekül működik. Néhány évvel később azonban a jármű állapota romlik, és több karbantartást igényel. Ki kell cserélni a fékbetéteket, aztán az akkumulátort, aztán egyre több és több alkatrészt. Végül eljut oda, hogy folyton lerobban, és sok ezer dollárba kerül a szervizelése. Érdemes megtartani? Valószínűleg nem. Úgyhogy megszabadulsz tőle, és veszel egy trendi új autót.
Ebben az értelemben véve a szervezet sejtjei olyanok, mint az autók. Ahogy öregszenek, a szubcelluláris részeket el kell távolítani és kicserélni, és végül a sejt túl öreggé válik ahhoz, hogy meg lehessen javítani, ezért el kell pusztítani, hogy helyet adjon egy egészséges új sejtnek.
Az apoptózis, más néven programozott sejthalál elnevezésű folyamat során a bizonyos életkort elért sejtek arra programozódnak be, hogy öngyilkosságot kövessenek el. Miközben ez elsőre kissé morbidnak hangozhat, a folyamat állandóan megújítja a sejtpopulációt, ami nélkülözhetetlen a jó egészséghez. Amikor azonban csak a sejtek néhány összetevőjét kell kicserélni, akkor beindul az autofágia nevű folyamat.
Az autofágia kifejezést a Nobel-díjas tudós, Christian de Duve alkotta meg, a görög auto (önálló) és phagein (enni) szavakból. A kifejezés tehát szó szerint azt jelenti: megenni önmagát. Az autofágia egyfajta sejtszintű megújulás: a sejt összetevőinek szabályozott, rendezett lebomlási folyamata, és a sejtösszetevők újrahasznosítása, amikor már nincs elég energia a fenntartásukra. Mihelyt megtörtént a beteg vagy elromlott sejtrészek megtisztítása, a test megkezdi a megújulás folyamatát. Új szövetek és sejtek épülnek fel, hogy az elpusztultak helyébe lépjenek. Ilyen módon a test megújítja önmagát. Ez azonban csak akkor működik, ha előbb elveti a régi alkatrészeket.
A testünk folyamatosan megújul. Miközben gyakran az új sejtek növekedésére összpontosítunk, néha elfelejtjük, hogy a megújulás első lépése a régi, elromlott sejtpépezet elpusztítása. Az apoptózis és az autofágia azonban egyaránt szükséges a testünk jó működéséhez. Amikor ezek a folyamatok félresiklanak, olyan betegségek alakulnak ki, mint a rák, és a régi sejtösszetevők felhalmozódása lehet a felelős az öregedés számos hatásáért. Ha az autofágia folyamata nem aktiválódik rutinszerűen, ezek a nemkívánatos sejtösszetevők idővel felhalmozódnak.
A megemelkedett glükóz-, inzulin- és fehérjeszint mind kikapcsolja az autofágiát. És ehhez nincs szükség túl sok mindenre. A leucin nevű aminosavból elegendő mindössze 3 gramm ahhoz, hogy leállítsa az autofágiát. Nézzük, ez hogy működik: az mTOR (emlős rapamicin célpont) jelátviteli út fontos szenzora a tápanyag elérhetőségének. Amikor fehérjét vagy szénhidrátot eszünk, inzulin termelődik, és a megemelkedett inzulinszint, vagy csak a megemésztett fehérje lebomlásából származó aminosavak, aktiválják az mTOR-jelutat. A test érzékeli, hogy ennivaló áll rendelkezésre, és úgy dönt, hogy mivel elegendő energiája van a működéshez, nincs szükség a régi szubcelluláris gépezet eltávolítására. Ennek a végeredménye az autofágia elfojtása.
Megfordítva: amikor az mTOR alszik – vagyis nem indítja be a megemelkedett inzulinszint vagy a megemésztett táplálékból származó aminosavak –, az támogatja az autofágiát. Amint a szervezet érzékeli a tápanyagok átmeneti hiányát, fel kell állítania a fontossági sorrendet, hogy a sejtek mely részeit tartsa meg. A legrégebbi és leginkább lestrapált sejtrészek a szemetesbe kerülnek, a tönkrement sejtrészekből származó aminosavak pedig a májba kerülnek, ami arra használja őket, hogy a glükoneogenezis során glükózt állítson elő belőlük. De ugyanezek az aminosavak új fehérjék részévé is válhatnak. Fontos hangsúlyozni, hogy az mTOR alvó állapota csak a táplálék rövid távú elérhetőségével áll összefüggésben, és nem az olyan elraktározott energia jelenlétével, mint a máj glikogénje vagy a testzsír. Hogy a test tárol-e energiát, az az mTOR, és így az autofágia szempontjából lényegtelen.
Ez az oka annak, hogy az autofágia jelenleg ismert legerősebb ösztönzője a böjt, és hogy valamennyi étrend közül egyedülállóan a böjtölés serkenti az autofágiát – az egyszerű kalóriamegszorítás vagy diétázás ehhez nem elég. Ha megállás nélkül eszünk, attól kezdve, hogy felébredünk, addig, amíg el nem alszunk, megakadályozzuk az autofágia tisztító útjait. Egyszerűen fogalmazva a böjtölés megtisztítja a szervezetet az egészségtelen vagy fölösleges sejthulladéktól. A hosszabb ideig tartó böjtöt ezért hívták gyakran tisztítókúrának vagy méregtelenítésnek.
Ezzel egyidejűleg a böjtölés a növekedési hormon elválasztását is serkenti, ami néhány új, menő sejtrész termelését jelzi, teljes megújulást adva a testünknek. Mivel ez mind a régi sejtrészek lebomlását, mind az újak létrehozását kiváltja, a böjtölést a létező egyik legerőteljesebb anti-aging módszernek tekinthetjük.
Az autofágia az Alzheimer-kór megelőzésében is fontos szerepet játszik. Az Alzheimer-kórra a béta-amiloid fehérjék (Aβ) káros felszaporodása jellemző az agyban, és azt feltételezik, hogy ezek az amiloid plakkok végül tönkreteszik a szinaptikus kapcsolatokat az emlékezetért és a megismerésért felelős agyi területeken. Normál esetben az amiloid plakkokat eltávolítja az autofágia: az agysejt aktiválja az autofagoszómát, a sejt belső szemétszállítóját, ami körbeveszi az eltávolításra kijelölt Aβ fehérjét, és kiválasztja, hogy eltávolíthassa a vér, és a szervezet igényeinek megfelelően átalakulhasson más fehérjévé vagy glükózzá. Alzheimer-kór esetén azonban az autofágia sérül, és az Aβ fehérje benne marad az agysejtben, ahol a felszaporodása végül a betegség klinikai tüneteit eredményezi.
A rák egy másik olyan betegség, amely a tönkrement autofágia eredménye lehet. Úgy tudjuk, hogy az mTOR szerepet játszik a rák biológiájában, és az mTOR-gátlókat jóváhagyta az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (Food and Drug Administration, röviden FDA) különféle rákos megbetegedések kezelésére. A böjtnek az mTOR gátlásában, és ilyen módon az autofágia serkentésében játszott szerepe érdekes lehetőséget kínál a rák kialakulásának megelőzésére. És valóban, néhány vezető tudós, köztük dr. Thomas Seyfried, a Boston College biológiaprofesszora pontosan ebből az okból javasolja az évi egyszeri hétnapos, kizárólag vízfogyasztással járó böjtöt.
